SAD


Egy hajnali pár a párkányra áll,
Neon-alkonyat benzingőzbe zár,
Újabb igét húz magára a Lét...
A ké.pernyőre színkódot kent egy Angyal,
Aztán aludni ment, a félhomályba, be az ablakon át
Hajlongnak a fák...


Arcunkból olvas verset a kor,

és nem gondolja át,
Gyufát pöcköl az éjbe,
Odabentről mindenki álmodja kifelé önmagát
Minden nap egy árnyékkal több vagy,
De nem ébredsz fel, mert én aludni hagylak,
És önmagamban kereslek,

Csak az álom használ egy öntudatlan testet...